Román Ortodox Egyház Levéltára

Honlap  
Cím 5700 Gyula, Szent Miklós tér 2.
Telefon (66)361-281
Fax (66)361-281
E-mail
Nyitvatartás szerda 9–16 óra (előzetes bejelentkezéssel)

Az egyház története [ Bibliográfia ]

A levéltár története [ Segédletek | Kiadvány ]

Munkatársak

A magyarországi román ortodox egyház története

A török kiűzése utáni Magyarország népességének etnikai összetétele megváltozott. Az országon belüli nagy migrációban a románok is részt vettek, egyre nyugatabbra húzódva, tervezett betelepítés vagy spontán vándorlás révén kerültek azokra a vidékekre, ahol napjainkig is élnek. Az Alföldre vándorolt román népesség, betelepedése után néhány éven belül megszervezte egyházközségeit, felépítette szerény templomait. A gyulai román egyházközség létrejöttének időpontját Karácsonyi János 1659-re teszi. A kétegyházi román ortodox közösségnek már 1716-ban volt lelkésze. Néhány bihari településen (Bedő, Pocsaj, Nagyléta) az ortodox románok letelepedésük után néhány évtizeddel, a XVIII. század második felében áttértek a görög katolikus hitre. Ezek a hajdúdorogi püspökség 1912. évi felállításáig a nagyváradi görög katolikus püspökséghez tartoztak.

Az ortodox románok a szerbekkel szerveződtek közös egyházba, de a főpapok a szerbek soraiból kerültek ki. Az Arad, Békés, Bihar és Csanád vármegyében élő román ortodox lakosság a karlócai szerb metropolita joghatósága alá tartozó, 1705-ben létesült aradi egyházmegye fennhatósága alá tartozott. Az 1790-es években az egyházmegye igazgatása kettévált, megalakult püspökségi hatáskörrel az aradi és nagyváradi konzisztórium. Ez utóbbi joghatósága alá kerültek a bihari román ortodox egyházközségek is. A románok komoly küzdelmet folytattak a román ortodox egyház függetlenítéséért. E mozgalom sikere 1829-ben következett be, amikor Nestor Ioanovici személyében román püspököt avattak. A román ortodox egyház 1864-ben vált külön a karlócai szerb patriarchátustól, és lett független érsekség.

A románság legfontosabb nyelv-és identitásmegőrző intézményei az egyházi iskolák voltak. A görög katolikus román közösségek igen korán alapították meg iskoláikat. A román oktatás fejlődéséhez nagymértékben hozzájárult, hogy 1812-ben megnyílt az aradi tanítóképző, ahol továbbtanulási lehetőségük volt a bihari és kőrösvidéki ortodox fiataloknak, akik a képzés után gyakorta visszatértek szülőhelyükre. A 19. század második felétől az állami törvények azonban egyre részletesebben szabályozták az oktatás körülményeit és tartalmát. 1879-ben kötelezővé vált a magyar nyelv oktatása minden olyan elemi iskolában, ahol nem a magyar az oktatás nyelve, az 1907-es Apponyi-féle törvény pedig meghatározta a magyarul tanítandó tantárgyak körét (számtan, földrajz, történelem, polgárjogi ismeretek). Az iskolák mellett az egyesületek, olvasó-, dal- és színjátszó körök tevékenysége is erősítette a nemzetiségi kötődést. A XIX. század végén hat ilyen jellegű egyesület alakult meg Gyulán és Kétegyházán, melyek nevükben is hangsúlyozni kívánták román, illetve ortodox voltukat.

1920 után, a trianoni Magyarország határain belül maradt román népesség hátrányos helyzetbe került, a lelkészek és tanítók egy része Romániába távozott. Az iskolák nagy megszakításokkal és magyar tanerőkkel működtek, a román nyelv oktatása a hittanórák anyanyelven történő megtartására redukálódott. Az új magyar államhatár keretein belül tizennyolc román ortodox egyházközség maradt, melyek az aradi és a nagyváradi egyházmegyéhez tartoztak. A parókiák bizonytalan kánoni helyzetben működtek, és nem tarthattak fenn hivatalos kapcsolatokat a romániai egyházi főhatóságokkal. A rendezetlen viszonyok megoldását kereső lelkészek 1933-ban esperest választottak, miközben püspökség felállítását kezdeményezték. A magyar kormány azonban egy egységes Magyar Ortodox Egyházat kívánt létrehozni. E cél érdekében a hatalom képviselői pressziót gyakoroltak a román ortodox lelkészekre, és 1940-ben három parókia (Battonya, Magyarcsanád, Budapest) kivételével minden román egyházközség csatlakozott a Magyar Ortodox Egyházhoz. Azonban a gyulai hívek az 1943-ban megtartott szinóduson kimondták az elválást a Magyar Ortodox Egyháztól, majd lépésüket követte a többi parókia is. Az 1946-ban, Gyulán tartott kongresszuson a csatlakozást végleg semmisnek nyilvánították, és a magyarországi román ortodox egyház megerősítésére egyházmegyei konzisztóriumot hoztak létre Mîndruţău Petru parókus vezetésével, aki az aradi püspöktől megkapta a püspöki vikáriusi kinevezést. Az új román egyházmegye kánonjogi szempontból az aradi püspök és a bukaresti pátriárka fennhatósága alatt működött. Ezt 1951-ben a magyar állam csupán is elismerte.

Az elkövetkező évtizedek azonban az ortodox egyház számára sem voltak kedvezőek az. Az iskolák 1948. évi államosításával az egyház egyik legfontosabb funkcióját veszítette el. A kommunista diktatúra alatt a hívek száma az ortodox egyházon belül is nagyon megcsappant, kevés volt a lelkészek száma, és meggyorsult az asszimilációs folyamat.

A Magyarországi Román Ortodox Egyház Vikáriátussága csak a diktatúra bukása után, 1999-ben emelkedett püspökségi rangra, amikor a gyulai nagyrománvárosi templomban beiktatták első püspökét. A püspöki székhely az egyetlen magyarországi román ortodox műemléképület, a Szent Miklós tiszteletére szentelt nagyrománvárosi ortodox katedrális szomszédságában található. Napjainkban a romániai egyházi központokban képzett magyarországi származású lelkészek mellett romániai misszionárius papok is szolgálatot teljesítenek a román ortodox parókiákon.

Bibliográfia

  • Berényi Mária, Aspecte naţional-culturale din istoricul românilor din Ungaria (1785–1918), Budapesta, 1990.
  • Berényi Mária, Şcolile poporale române din Ungaria, in Simpozion, Publicaţie a Comunităţii Cercetătorilor şi Creatorilor Români din Ungaria, Giula, 1994. 22-33.
  • Petrusán Gheorghe, Şcoli ale naţionalităţilor în Ungaria, in: Simpozion, Publicaţie a Comunităţii Cercetătorilor şi Creatorilor Români din Ungaria, Giula, 1994, 5-21.
  • Berényi Mária, Istoria Fundaţiei Gojdu: A Gozsdu Alapítvány története (1870-1952), Budapest&150;Budapest, 1995.
  • Berényi Mária, Román ortodox egyház a két világháború közötti Magyarországon, in Annales, Gyula, 1996, 7-49.
  • Csobai Elena, Istoricul românilor din Ungaria de azi, Giula, 1996.
  • Misarăş Teodor [Mészáros Tivadar], Din istoria comunităţilor bisericeşti ortodoxe române din R. Ungară, Budapesta, 1990.
  • Sasvári László, Román ortodoxok (görögkeletiek) a mai Magyarországon, in Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 1997:3-4, 41-56.
  • Petrusán György–Martyin Emília–Kozma Mihály, A magyarországi románok, Győr, 2000 (Változó világ, 29).


lapkezdet

A levéltár története

A Magyarországi Román Ortodox Püspökség épületében raktározott tárgyi- és dokumentumanyag összessége alkotja a Magyarországi Román Ortodox Egyház Gyűjteményét. A hazai román ortodox templomok gazdag művészeti és történeti értéket képviselő tárgyi- és dokumentum anyagot őriztek meg évszázadokon keresztül. A parókiák levéltárai az egyházi dokumentumokon kívül gazdag iskolatörténeti anyagot is őriznek. A templomok iratanyagai között elsősorban 1700 utáni anyakönyvek, jegyzőkönyvek, egyházközségi és iskolai iratok, számadások, gazdasági iratok, körlevelek, pénztári naplók, leltárkönyvek, a hitélettel kapcsolatos nyilvántartások és vegyes iratok találhatók nagy mennyiségben. A korai dokumentumok cirill betűkkel írt román nyelvű adatokat, szövegeket tartalmaznak.

1918 után a nem megfelelő raktározási mód, illetve az anyagi támogatás hiánya az értékes egyházi relikviák folyamatos pusztulásához vezetett. Az iratok, szertartáskönyvek és szakrális tárgyak rossz állapota miatt 1989-ben elkezdődött ezeknek az anyagoknak a román ortodox parókiákból történő összegyűjtése az akkor még Román Ortodox Vikáriátusság, ma Püspökség gyulai székházába, ahol megfelelő raktározási körülmények biztosíthatók. Mindezek az anyagok hosszú távú letétként szerepelnek a Püspökség múzeumi nyilvántartásában, így továbbra is az egyes egyházközségek tulajdonát képezik. Két év alatt gazdag és értékes muzeális anyag került a gyűjteménybe a magyarországi román ortodox templomokból, parókiákból. A még használatban lévő szakrális tárgyak és anyakönyvek maradtak csak az egyházközségeknél.

A gyűjteményhez tartoznak a szakrális tárgyakon kívül az egyházközségekből származó iratok is. A magyarországi román ortodox parókiák levéltári anyagának egyházközségenkénti inventarizációja a következő csoportosítás szerint történt: I. Az egyházközségek iratai: jegyzőkönyvek, anyakönyvek, gazdasági iratok, népességösszeírások, iktatókönyvek, postakönyvek; II. Az egyházi iskolák iratai: évkönyvek, gazdasági iratok, egyéb iskolai iratok; III. Vegyes iratok: az adott egyházközségek irattári anyagai évenként rendszerezve.

Nyomtatott segédletek

  • A baptista, görögkeleti, izraelita és unitárius egyházak levéltári anyagának fondjegyzékei, szerk. Dóka Klára, Budapest, 1986 (Magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékei, 4), 22-26.

Kiadvány

  • Csobai Elena–Martin Emilia, Vestigiile Bisericii Ortodoxe Române din Ungaria / A Magyarországi Román Ortodox Egyház kincsei, Gyula, 1999.


2008. lapkezdet