Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltára

Honlap –
Cím 1091 Budapest, Kálvin tér 8.
Telefon (1)217-6478, (1)476-0818, (1) 476-0819
Fax
E-mail leveltar(contra)mrezslev.t-online.hu
Nyitvatartás hétfő, kedd, csütörtök 9–13 óra, 14–16 óra

A Zsinat története [ Bibliográfia ]

A levéltár története [ Segédletek | Kiadványsorozat ]

Munkatársak

A Zsinat története

A magyarországi és erdélyi országgyűlésekre egybegyűlt protestáns rendek a 17. századtól kezdve gyakran tartottak külön értekezleteket, amelyet „konventnek” neveztek. 1715-ben azonban az 1715. évi 31. törvénycikk megtiltotta a királyi engedély nélküli egyházi gyűléseket, és azt is, hogy a protestánsok vallási sérelmeiket az országgyűlés elé terjesszék. Ettől kezdve az egyház vezetői többnyire a tokaj-hegyaljai szüretek vagy a sárospataki kollégiumi vizsgák alkalmával jöttek össze, ott tárgyalták meg az aktuális kérdéseket. Ezeket az alkalmakat kezdték el konventnek nevezni. Jelentős konventek voltak például 1734-ben Bodrogkeresztúron, 1774-ben Bugyiban, 1788-ban Pesten. Közös végrehajtó szervük nem volt, de a református és evangélikus egyházak az 1710-es évektől a kormányzat által is elismert ágenseket (ügyvivőket) állítottak, akik vállalták a panaszok beadását, és az egyház ügyeinek intézését a bécsi Magyar Udvari Kancelláriánál és a pozsonyi, majd budai Helytartótanácsnál.

1791-ben ismét megnyílt a lehetőség a reformátusok előtt, hogy gyűléseket tartsanak. Ezzel éltek is, és 1791 szeptemberében a budai zsinaton elhatározták egy közös főkonzisztórium és egyetemes főgondnoki hivatal létrehozását, ez azonban nem kapott királyi jóváhagyást. Az 1821/1822. évi generális konvent (Pesten és Debrecenben) viszont kifejezetten királyi rendeletre ült össze, hogy elintézzen némely vitás kérdéseket.

Változást az 1867-es kiegyezés hozott, mely (az 1848/1849. évi szabadságharc rövid időszakát követően) ismét érvénybe helyezte a vallásegyenlőség elvét. 1867-ben a pesti konventen három egyházkerület (a tiszántúli kivételével) támogatta a konvent olyan átalakítását, mely felruházza azt törvényhozó és igazgatási jogokkal, 1873-ban pedig felvetődött, hogy ehhez az erdélyi egyházkerület is csatlakozzék.

Végül a magyar reformátusok egységes, Erdélyt is magában foglaló országos egyházzá alakulása az 1881. novemberében megtartott debreceni zsinaton valósult meg. Ekkor állapították meg az egyházalkotmány főbb alapelveit: a testületi kormányzást, melyben a paritás elvét az egyházközségektől a zsinatig érvényesítették. Elhatározták, hogy a zsinat tízévente üljön össze, és létrehozták az Egyetemes Konventet, mint a református egyház legfőbb kormányzó testületét, mely képviseli a református egyházat az állam és más testületek felé, továbbá a zsinatok közti időben felelős a zsinati törvények végrehajtásáért és a felmerülő ügyek intézéséért. Felállították a közös pénzügyi alapot (domestica), majd később az árva- és nyugdíjintézetet is.

Az 1904. évi zsinaton határozatot hoztak az Egyetemes Konvent székházának felépítéséről, amely 1909-re készült el Budapesten, a Városliget mellett, az Abonyi utca 21. szám alatt, Hajós Alfréd és Villányi János építészek tervei szerint. Az 1964-ben megtartott debreceni zsinat az Egyetemes Konvent helyett bevezette a Zsinati Iroda elnevezést.

Bibliográfia

  • Zoványi Jenő, Egyetemes főgondnok és főconsistorium a magyarországi református egyházban, Bp., 1903.
  • Zoványi Jenő, A reformáczió Magyarországon 1565-ig, Budapest, 1921 (reprint: 1986).
  • Zoványi Jenő, A magyarországi protestantizmus 1565-től 1600-ig, s. a. rend. Ladányi Sándor, 1977 (Humanizmus és reformáció, 6).
  • Zoványi Jenő, A magyarországi protestantismus története 1895-ig, Gödöllő, 2004.
  • Zoványi Jenő, Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon, 3. kiad., szerk. Ladányi Sándor, Bp., 1977.
  • Biró Sándor, et al., A Magyar Református Egyház története, Budapest, 1949.
  • Zoványi Jenő, Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon, szerk. Ladányi Sándor, 3. jav., bőv. kiad., Budapest, 1977.
  • Református ifjúsági egyesületek és mozgalmak Magyarországon a XX. században: Tanulmányok, emlékezések és dokumentumok különös tekintettel a Soli Deo Gloria Szövetség történetére, szerk. Tenke Sándor, Bp., 1993.
  • A magyarországi református egyház története 1918–1990: Tanulmányok, szerk. Barcza József–Dienes Dénes, Sárospatak, 1999 (A Sárospataki Teológiai Akadémia Egyháztörténeti Tanszékének kiadványai, 4).
  • [sic!]: Válogatott kövek a református egyház és az állam kapcsolatának medréből, s. a. rend. Ladányi Sándor, Keresztes Dániel és Hamarkay Ede, Erdőkertes, 2006.


lapkezdet

A levéltár története

A konventi levéltár fölállításáról először az 1821/1822. évi generális konvent hozott döntést. A fölállítandó levéltárat a pesti református egyházközségnél kívánták elhelyezni, azzal a céllal, hogy összegyűjtse az addig megtartott konventek iratait és az ágensi iratokat. A levéltár anyagát kezdetben Török Pál dunamelléki püspök őrizte. 1858-ban az ágensi iratokat is átvette Porkoláb Dániel volt ágenstől, de ezek végül a rendelkezések ellenére nem a Konvent, hanem a Dunamelléki Egyházkerület levéltárába kerültek. Török Pál püspök halála után, 1884-ben a Konvent utódjának, Szász Károlynak kezébe helyezte a levéltár gondozását és kulcsát.

Miután 1909-re elkészült Konvent központi székháza (Abonyi utca 21)., oda szállították át az iratokat a dunamelléki egyházkerülettől, az ágensi iratok kivételével, amelyek körül vita alakult ki. A kérdés eldöntésére 1910-ben közös bizottságot hoztak létre a konvent és az egyházkerület tagjaiból, de ennek munkája elhúzódott, majd a világháború miatt az ügy feledésbe merült.

A második világháború idején a konventi székházban óvóhelyet alakítottak ki, de az ott lévő iratok sem menekültek meg a szétzilálástól, egyes iratok a megsemmisüléstől. Mivel addigra a levéltár amúgy is kinőtte addigi helyét a székházban, 1951-ben az Abonyi utcából a Kálvin tér 8. szám alá költözött, a betiltott Soli Deo Gloria Református Diákszövetség államosított székházába, amelyet különös módon az egyház bérelt. Ezzel a levéltár különvált a konventi irattártól, és neve „Magyarországi Református Egyház Konventi Levéltára” lett. Vezetésére a Konvent levéltári előadója, Esze Tamás kapott megbízást, de kezdetektől mellette dolgozott Ivanyos Lajos, aki 1954-től 1971-ig konventi levéltáros, majd levéltárvezető lett.

Ez alatt az idő alatt a levéltár jelentős mértékben gyarapodott. Ivanyos átvette a Dunamelléki Egyházkerület levéltárából a konventre tartozó iratokat, begyűjtötte a református szövetségek és egyesületek (Filadelfia Diakonissza Egylet, Keresztyén Ifjúsági Egyesület, Soli Deo Gloria Református Diákszövetség, Magyar Kálvin Szövetség, stb.), bel- és külmissziós intézmények (Magyar Evangéliumi Külmisszió, Iszákosmentő Misszió, stb.) megmaradt iratait, és „felsőbb egyházi utasításra” átvette a Ráday Levéltárból néhány református közéleti személy (Tisza István miniszterelnök, Burián István külügyminiszter, stb.) irathagyatékát.

1964-ben, amikor az Egyetemes Konventet megszüntették, a levéltár nevét „Magyarországi Református Egyház Központi Levéltára” névre változtatták. 1970-ben a Zsinat elnöksége egy újabb határozatával a levéltárnak a Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltára elnevezést adta.

1987-től Horváth Erzsébet kapott megbízást a levéltár vezetésére. Ekkor kezdődött a kutatók által legtöbbet használt zsinati és konventi iratok mikrofilmezése, és a segédletek számítógépre vitele. 1998/1999-ben teljesen felújították a levéltár raktárait, irodai és kutatótermi berendezését, 2004-ben pedig területe új raktárhelyiséggel bővült.

Nyomtatott segédletek

  • Ivanyos Lajos, Az Egyetemes Konvent Levéltára, in Református Egyház 8(1955):17(szept. 1.), 379.
  • Ivanyos Lajos, Az Egyetemes Konvent Levéltára, in Levéltári Híradó 1956:2-3, 103-109.
  • Ladányi Sándor, A Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltárának fondjegyzéke, in A magyarországi református egyház levéltári anyagának fondjegyzéke, szerk. Ladányi Sándor, Bp., 1976 (Magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékei, I), 1-8.
  • Dóka Klára, Protestáns egyházi levéltárak térképeinek katalógusa, I-II, Bp., 1989 (Magyarországi egyházi levéltárak térképeinek katalógusa, 2-3), I, 11-19.
  • Horváth Erzsébet, A Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltára bemutatása, in Egyházi Levéltárosok Nemzetközi Szövetsége magyarországi tagozatának megalakulása, szerk. Kormos László, Debrecen, 1994, 53-54.
  • A Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltárának repertóriuma, szerk. Horváth Erzsébet et al., Budapest, 2000 (A Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltárának segédkönyvei).

A Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltárának forráskiadványsorozata

  1. Báró Burián István naplói, 1907–1922, báró Burián István távirati könyvei, 1913–1915 a Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltárában, szerk. Horváth Erzsébet–Tenke Sándor, Budapest, 1999.
  2. Megújulás, visszarendeződés: Dokumentumok a Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltárában az 1957–1958-es esztendők történetének kutatásához, s. a. rend. Kánási Szabolcs–Horváth Erzsébet, Budapest, 2008.


2008. lapkezdet