Dr. Lakos János laudációja

Szabadi István, Janka György, Lakos János a Kormos László-díj átadásán, Szeged, 2013. júl. 1.

Elhangzott Szegeden, a Gál Ferenc Főiskola Klebelsberg-termében, 2013. július 1-én, a MELTE Kormos László-díjának átadásakor

Lakos János (1947) felsőfokú tanulmányait a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem kezdte meg, ahol 1972-ben történelem–földrajz szakos tanári diplomát, majd 1979-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen levéltárosi képesítést szerzett. 1972–1976 között a Magyar Országos Levéltár, 1976-1983 között a Pest Megyei Levéltár munkatársa. Ezt követően a korabeli szakminisztérium Levéltári Osztályának főmunkatársa, később helyettes vezetője. 1992-ig, ekkor lett a Magyar Országos Levéltár főigazgatója, ezt a tisztet 1997 nyaráig töltötte be, 1998-2013 között pedig mint levéltári vezető szakfelügyelő tevékenykedett. Ember Győző, Pauler Gyula és Széchényi Ferenc-díjjal tüntették ki eddigi munkája elismeréseként.

Ehhez járul most a Kormos László díj Lakos János számára. A Magyarországi Egyházi Levéltáros Egyesület 1999. évi közgyűlésének határozata szerint „Díjazott lehet olyan egyesületi tag, aki példaadó szakmai munkával, kiemelkedő színvonalon látja el intézményében a levéltárosi feladatokat és az egyesületi munkában is tevékenyen részt vállal; vagy olyan egyesületen kívüli közszemély, aki a magyar egyházi levéltárügy előmozdításáért fáradozik”. Utóbbiak vitán felül illenek mostani díjazottunkra, aki mint vezető szakfelügyelő igen sokat tett az egyházi levéltárakért.

Munkakörének megfelelően ő állította össze a szakfelügyelet éves munkatervét és az ellenőrzések szempontjait, szükség szerint konzultációt folytatott a levéltárak vezetőivel és a levéltárfenntartókkal, kapcsolatot tartott az egyházak gyűjteményi központjaival, tájékozódó látogatásokat tett az egyházi levéltárakban. Már 1999-ben hangsúlyozta, hogy az 1996 óta létező költségvetési céltámogatásnak köszönhetően az elmúlt években kétségtelenül jelentős javulás tapasztalható a működési feltételekben, a több évtizedes elhanyagoltságból eredő hiányosságokat azonban csak hosszabb távon, további erőfeszítésekkel és lehetőleg nagyobb, az élenjárókat vissza nem fogó, ugyanakkor a lemaradtakat felkaroló költségvetési támogatással lehet felszámolni. Vezető szakfelügyelői jelentéseiből is kitűnik, hogy 2005-2006 során, a drasztikusan csökkenő állami támogatások éveiben többször jelezte a szakminisztérium felé, hogy a megvonások miatt veszélybe kerülhetnek az elmúlt évtizedben elért komoly szakmai eredmények, és a törvényben biztosított támogatási forma nélkül lényegében ellehetetlenülne az egyházi levéltárak feladatellátása.

Az egyházi levéltárak ismeretéről, megértő segítőkészségéről több alkalommal tanúságot tett. Gyakran kiemelte és helytelenített például, hogy a levéltári anyag nyilvántartási rendszerére ugyanolyan szabályokat állapítottak meg az egyházi levéltárak esetében, mint a közlevéltárakra. Álláspontja szerint hiba volt, hogy a rendeletalkotók nem vették kellően figyelembe az egyházi levéltárak sajátosságait, és az egyházi hatóságaik levéltári vonatkozású szabályozásait. Úgy vélte, nem kellene ragaszkodni a gyakorlatban végrehajthatatlannak tűnő előírásokhoz, ezért javasolta a 10/2002-es NKÖM rendelet módosításának megfontolását.

Pozitív példaként szokta volt emlegetni azt, hogy a szakfelügyelők megállapításait, javaslatait, észrevételeit az egyházi levéltárak vezetői a legtöbb esetben elfogadják, és hozzá is kezdenek a feltárt szakmai hiányosságok kiküszöböléséhez. Ugyanilyen szempontból kiemelte azt is, hogy a nyilvános magánlevéltárak fenntartóinál (akikkel rendszeres egyezetéseket folytatott) sokkal több eredményt értek el a javaslatok révén, mint a közlevéltárak esetében, s úgy látta, hogy az egyházi levéltárak fenntartói (egy-két kivételtől eltekintve) gondos gazdák. Jelezte azt is a minisztérium elé (nem is eredmény nélkül), hogy az egyházi levéltárak és fenntartóik is felismerték, hogy a világháló nyújtotta lehetőségek kihasználása alapvető levéltári érdek, ezért feltétlenül támogatni kell e levéltártípus honlap-fejlesztéseit.

Végül essék szó arról, hogy Lakos János konferenciáinknak is állandóan visszatérő résztvevője és munkatársa. Kalocsán 2002-ben az egyházi levéltárak kutatószolgálatával kapcsolatos új előírásokról, 2005-ben Székesfehérváron a levéltári nyilvántartásokkal és az állományvédelmi ajánlással összefüggő feladatokról, 2007-ben Budapesten a személyiségi jogok és az adatvédelem aktuális kérdéseiről, 2009-ben Gyulafehérváron az egyházi levéltári szakfelügyelet 10 éves tapasztalatairól tartott előadást. Tagja volt annak a kerekasztalnak, mely konferenciáinkon ült össze rendszeresen, hogy aktuális szakmai kérdésekkel foglalkozzék (Debrecen 2012, Pécs 2011, Gyulafehérvár 2009, Budapest 2007, Kismaros 2006, Székesfehérvár 2005, Kalocsa 2002).

Mindezeket tekintetbe véve tartottuk és tartjuk méltónak Lakos Jánost a Kormos László díjra. A közelmúltban nyugalomba vonult díjazottunknak köszönettel és szeretettel kívánunk további számos szép és áldott esztendőt.

Életrajzi adatai: http://mnl.gov.hu

Szabadi István